Diagnosztikai módszerek

Érszűkület gyanúja esetén a diagnózis felállításához többféle vizsgálat elvégzésére is szükség lehet – ilyen lehet például a Doppler-vizsgálat és az érfestés.

A Doppler olyan ultrahangos készülék, amely magas frekvenciájú hullámokat bocsát ki.

Ezeknek egy része a szervezetben elnyelődik, más része viszont visszaverődik – az utóbbiakat érzékeli a számítógéppel összekötött vizsgálófej. A számítógép az információt látható képpé alakítja, melyből a szakember számos hasznos következtetést tud levonni az artériákra vonatkozóan.

Az alsó végtagi Doppler-vizsgálat gyors lehetőséget nyújt az artériás keringés, a verőérszűkületek, illetve az esetleges elzáródások mérésére.

Mit mutat a Doppler-index?

Az ultrahangos vizsgálathoz a páciensnek szabaddá kell tennie a lábait, és hanyatt kell feküdnie a vizsgálóasztalon. Az orvos mindkét alsó végtagon, a lábháton és a belboka mögött futó verőéren is elvégzi a méréseket. Ehhez egy, az ultrahang terjedését elősegítő géllel keni be a megfelelő területet, majd azon egy kisméretű vizsgálófejet mozgatva végzi a vizsgálatot. Az eljárásnak része a hagyományos vérnyomásmérés is.

Az alsó végtagon alapvetően valamivel magasabb a vérnyomás, mint a felkaron; a két érték hányadosa a boka–kar index vagy Doppler-index.

A vizsgálat fájdalommentes és elvégzése kiemelten ajánlott, ha a páciens lábduzzadást, feszülést, állandósult végtagfájdalmat, járástávolság-csökkenést, időszakosan a lábban jelentkező fájdalmat tapasztal.

Mire jó és hogyan zajlik az érfestés?

Bár az érfestés szó ijesztőnek tűnhet, az eljárás valójában se nem fájdalmas, se nem bonyolult. A röntgennel és katéterezéssel járó vizsgálatot előrehaladott érszűkület esetén végzik.

Az erek röntgenes vizsgálata előrehaladott érelmeszesedés esetén válhat indokolttá, az érszűkület pontos helyének, mértékének meghatározásához.

Mivel az ereken a röntgensugár akadálytalanul halad át, röntgenárnyék sem keletkezik, így a vizsgálandó területen kontrasztanyag bejuttatására van szükség.

A kontrasztanyag befecskendezése katéter segítségével történik, amit általában a lágyékhajlatban vezetnek be a comb nagy verőerébe, helyi érzéstelenítést követően.

A katétert a kívánt érszakaszig lehet tolni, ahol megtörténik a kontrasztanyag kibocsátása, majd elkészülnek a felvételek. A katétert esetenként a kar nagyobb artériáján át vezetik a megfelelő testrészbe, illetve előfordul, hogy a kontrasztanyagot közvetlenül a hasi ütőérbe viszik be.

A vizsgálat nem fájdalmas, legfeljebb enyhe melegségérzettel járhat. Befejeztével a katéter bevezetésének helyére nyomókötés kerül, ami általában 24 órán át marad fenn.

A vizsgálat végeztével néhány órán át fekve kell maradnia a páciensnek.