Az érbetegségről

Vérünk az ereinkben folyik: a szívtől a test irányába artériákban (verőerek), a szív felé pedig vénákban (gyűjtőerek).

A vérkeringés fenntartását a szív ritmikus összehúzódásaiból adódó pumpafunkció biztosítja azáltal, hogy nyomáskülönbséget hoz létre az artériás rendszer és a nagy vénák között – ez a nyomáskülönbség hajtja a vért.

Szívünk szívizomból áll, ami akaratunktól függetlenül működik és percenként átlagosan 72-szer, életünk során pedig körülbelül 2,5 milliárdszor dobban. A szívhez két vérkör tartozik.

A kis vérkör a jobb kamrából indul a tüdőartériával, amely áthalad a tüdőn, ahol megtörténik a gázcsere, majd a bal pitvarban végződik.

A nagy vérkör a bal kamrából indul az aortával, a főverőérrel, ebből ágaznak el a különböző szerveket ellátó artériák. Az erek keresztmetszete az elágazásokkal egyre csökken. A tápanyagok és a gázok cseréje a legkisebb keresztmetszetű ereken, a hajszálereken vagy kapillárisokon keresztül történik. A hajszálerekből a vénás rendszerbe kerül a vér. A kisebb vénák egyre nagyobbakká egyesülnek, s végül két nagy véna tér vissza a jobb pitvarba.

A zavartalan, jól működő vérkeringés – vagyis a nem elzáródott, nem beszűkült artéria –  elengedhetetlen ahhoz, hogy az összes szervhez és testrészhez eljuthasson a vér, amely szervezetünkben az oxigén és a szén-dioxid, a tápanyagok és a víz, valamint az oldott anyagcseretermékek szállítását végzi.

Ez a vér feladata a szervezetünkben

A vér nem más, mint folyékony szövet – olyan testnedv, melynek feladata az oxigén és a szén-dioxid, a tápanyagok és a víz, valamint az oldott anyagcseretermékek szállítása.

Ugyancsak fontos szerepet játszik az immunreakciók során, a hormonok szállításában, valamint a testhőmérséklet szabályozásában. Mindez a keringést lehetővé tévő szív és vérerek segítségével történik. A vérkeringés folyamatában bekövetkező zavar – szűkület, elzáródás – izomfájdalmat, görcsöket okozhat, s bár ezek időszakos tünetek lehetnek, gyakoriságuktól függetlenül foglalkozni kell velük.

  • Az erekben keringő vér fő összetevői közé tartoznak a vöröscsontvelőben képződő, korong alakú vörösvértestek, melyek a vér úgynevezett alakos elemeinek a legnagyobb részét teszik ki. Ezek szállítják a légzési gázokat. 1 mikroliter vérben (ami 1 liternek az egymilliomod részét jelenti) kb. 4,5-5 millió van belőlük; fő tömegüket egy összetett fehérje, a vastartalmú hemoglobin alkotja. Sajátosságuk, hogy megtapadnak a sérült érfalon és ezzel elősegítik a véralvadást. 1 mikroliter vérben kb. 300 ezer vérlemezke található.
  • fehérvérsejtek vagy leukociták az immunrendszer sejtjei; a fertőző betegségektől és az idegen anyagoktól védik testünket. Egészséges embernél a vérnek körülbelül 1%-át alkotják.
  • A sárga színű vérplazma folyékony sejtközötti állomány; a teljes vérmennyiség mintegy 55%-át teszi ki. Fő alkotóeleme a víz, emellett oldott állapotú fehérjéket, glükózt, véralvadási faktorokat, ásványi ionokat, hormonokat és szén-dioxidot tartalmaz, de a szervezet fehérjetartalékaként is szolgál. Közreműködik az érrendszeri ozmózisban, ami egyensúlyban tartja az elektrolitokat; védi a szervezetet a fertőzésektől.

Egy felnőtt embernek átlagosan 5 liter vére van, melyből 0,5 liter tartalék; ennek elvesztését tudja néhány napon belül pótolni a szervezet anélkül, hogy szövetkárosodás lépne fel.

Egészséges láb, egészséges vérkeringés

Lábfejünk 4-5 éves korunkra éri el boltozatos szerkezetét, amely növeli a láb teherbírását. A későbbiekben a vérkeringés elégtelenségére, a teherbírás romlására a járástávolság rövidülése hívja fel a figyelmet.

Lábunk 26 különféle csontból, továbbá inakból, ízületekből álló, vérerekkel behálózott, helyváltoztatást szolgáló testrész. Végtag, amelynek jelentős szerep jut a gerinc, és így az egész test stabilitásának megteremtésében, az egyensúly kialakításában is.  Fő mozgató és érző idege a hátsó tibialis ideg, mely a belboka alatt fut előre. A láb három fő része: a lábfej, az alsó lábszár és a comb.

Az emberi lábfej boltozatos szerkezete 4-5 éves korra alakul ki, növelve a láb teherbírását, rugóként tompítva a rázkódást, védve a talp ereit és idegeit. A lábszáron eredő erős izmok egy része a láb feszítésével a lábat és az ujjakat felfelé feszíti. A vádlit alkotó izmok a lábat a talp felé hajlítják, álló helyzetben a testet felemelik. A comb a medencecsont és a térd között helyezkedik el; elülső részén feszítő, hátsó oldalán hajlító, belső oldalán közelítő izmokkal.

Lábaink segítségével vagyunk képesek a járásra, futásra. A járás összetett mozgássorozat, melynek részei: az egyik láb lendítése, miközben a másik láb támaszt ad a testnek, a sarok lehelyezése, a talajfogás, a gördülés és a láb felemelése.  A járás egysége a lépésciklus – ez az az időtartam, amely ugyanazon láb két sarokra lépése között telik el.

A helyváltoztatás hatékonysága szempontjából az sem elhanyagolható kérdés, hogy ki milyen járástávolság teljesítésére képes. A járástávolság egy esetleges perfériális érszűkület hatására drasztikusan rövidülhet, amit gyakran észre sem vesznek az érintettek.

A mozgékonyság és az aktivitás megőrzéséhez egészséges lábakra van szükség, amihez elengedhetetlen a lábak megfelelő vérkeringése is, hiszen a ritkán előforduló izomfájdalom vagy időszakos sántítás keringési problémákat jelezhet.

A lábak vérellátásáért közvetve a hasi aortából eredő külső csípőverőér felel, amely a lágyékhajlatban kilép a hasüregből és az alsó végtagban combartériaként, térdhajlati artériaként folytatódik. Ott két ágra oszolva fut tovább, a lábszár és lábfej vérellátását biztosítva.

Az alsó végtagok vénás vérét más szervekével együtt az alsó fővisszér rendszere gyűjti össze. Ez felfelé haladva az aorta jobb oldalán található, áthalad a rekeszizmon és a jobb pitvarba ömlik.

Ha a lábak vérellátásában probléma keletkezik, az izomzat energia- és oxigénellátása elégtelenné válik, ami számos kellemetlen tünetet, de akár komoly elváltozásokat is okozhat.

Nem érdemes tehát alábecsülni ezt a fajta fájdalmat.